Megfelelsz Istennek? | Egy aprócska csacska blogocska
2018-08-16
Legfrisebb agymenések

Megfelelsz Istennek?

slide_3A tavasz nálunk mindig valami újat hoz, most már tényleg borítékolható egy-egy tavaszi fejlődés, egy-egy csoda és miegymás. Tök jó. Visszagondoltam, hogy mit is hittem 2 éve még és nagyon sajnálom magam, mert akkor még lenyomott a törvény. Csináld ezt, csináld azt, mondta a múlt és mondta a félelmem. Csináld, vagy nem felelsz meg! És ezt hallgattam nap, mint nap.

Olyan szép lassan jön a gyógyulás, simogat, mint egy puha pléd, jó belebújni. Állandóan rettegtem, mindig attól féltem, hogy ha elszúrom, akkor Isten soha, de soha többé nem fog szeretni! Másokhoz viszonyítottam magam, és mindig mindenkit jobbnak láttam, magam pedig csak egy el nem ismert pondrónak. Borzalmas volt és nagyon szenvedtem. Annyira szerettem volna mindenkit szeretni, de nem tudtam mit kezdeni a mások személyiségével, ami közel sem olyan volt, mint az enyém. Szerettem volna nem veszekedni és nem ordibálni és nem félni állandóan. Ha kiabálok, akkor félek. Félek a nem megfeleléstől, hogy megszólnak, hogy lenéznek, hogy kibeszélnek. Nem tudok ezzel mit kezdeni és nem tudom magam megvédeni, védtelennek érzem magam.

Olvastam én már sokszor, hogy Isten nem a félelem szellemét adta nekünk, de akkor még nem szólt hozzám, még nem az enyém volt. Múlt hét előtt viszont történt valami… Volt egy kérdésem Istenhez: Nem volt még elég? Akkor is épp szenvedtem, okkal. Nem az a lényeg, hogy mi történt, hanem az, hogy bőgve imádkoztam és minden második kérdésem csak ez volt, hogy “Nem volt még elég?”, azt éreztem nem bírom tovább. Ima után mindig megnyugszok pöppet, most is ez történt. Másnap nézegettem fásultan a Facebook-ot és megjelent a szemem előtt valami, ezt írta:

Isten nem azt ígérte meg, hogy kiemel a bajból, hanem azt, hogy átsegít rajta.

Nagyot csattant ez a mondat bennem. Talált, ütős volt. Közvetlen utána az jelent meg, hogy “Ezen a világon szenvednetek kell, de bízzatok: én már legyőztem a világot.” (Jn 16,33). Itt azért már kezdtem gondolkodni, aztán vasárnapig semmi. Maradt minden rossz.

Betegek is voltunk. Egyik hányt, másiknak ment a hasa, nekem már hetek óta a köhögés nem tud felszakadni, csak fojt és lázas voltam. Semmi kedvem nem volt imaházba menni aznap. Se délelőtt, se délután. Eltelt a délelőtt, már fél 5 volt, mikor éreztem egy sürgetést, hogy márpedig nekem imaházba kell mennem, mese nincs. Szóltam uramnak, aki el is vitt. Énekelni nem tudtam, mert a hangomtól kipusztulnak a madarak sírva, a köhögéstől, meg a takonytól alig éltem, de ott voltam. És akkor Zsolt elkezdett prédikálni. Minden egyes szava nekem szólt. Az összes kérdésemet megválaszolta, amit leborulva és bőgve tettem fel imában, széjjel szakadó szívvel. És akkor mondott azon felül valamit még: a félelem nem Istentől van. Ha félsz kiállni bizonyságot tenni, az nem tőle van. Olyan Atyánk van, aki kézben tart mindent és nem kell félned.

Én akkor félretettem félelmemet és kiálltam elmondani a többieknek mindezt, hogy ez most az enyém volt és nagyon sajnálom, hogy mindig félek, pedig nagyon sok bizonyságtételem van. Bőgtem, meg remegtem, de akkor is megcsináltam. Aznap megfogalmazódott bennem, hogy a félelem nem más, mint a másik emberről való gonosz feltételezés. Magyarul ítélkezés. Nem akarok ítélkezni.

Sokat szoktam gondolkodni, legfőképpen Isten akaratán, hogy akkor most hogy is van ez? Úgy érzem, hogy ennek a témának ma értem a végére, mert a Mai Igében olvastam egy fantasztikus írást:

Ha azt gondolod, hogy Isten jobban szeretne, ha a hited erősebb lenne, akkor nagyon tévedsz. Ha azt gondolod, hogy szeretete mélyebb lenne, ha gondolataid és tetteid jobbak volnának, akkor megint csak tévedsz. Ne téveszd össze Isten szeretetét az emberi szeretettel! Az emberek szeretete a teljesítményed arányában növekszik, és csökken, ha hibákat követsz el. Isten szeretete nem ilyen. Ő úgy szeret, ahogy vagy, de nem fog meghagyni olyannak, amilyen vagy. Max Lucado írja: „Amikor Jenny lányom kicsi volt, gyakran elvittem őt a parkba… Egyszer, amikor a homokozóban játszott, arra jött egy fagylaltos. Vettem neki egy adagot, ám amikor visszafordultam, hogy odaadjam neki, láttam, hogy a szája tele van homokkal… Szerettem őt akkor is, amikor csupa kosz volt a szája? Hát persze. Talán kevésbé volt a lányom attól, hogy homok volt a szájában? Dehogyis. Engedtem neki, hogy továbbra is egye a homokot? Semmi esetre sem! Odavittem az ivókúthoz, és kimostam a száját. Miért? Mert szeretem. Isten ugyanezt teszi értünk. Odatart a kút felbugyogó vize fölé. »Köpd ki a piszkot, édesem!« – biztat Atyánk. »Valami jobbat tartogatok számodra.« Így tisztít meg minket a mocsoktól: az erkölcstelenségtől, a becstelenségtől, előítéletektől, keserűségtől, kapzsiságtól. Nem élvezzük a tisztítást, néha képesek lennénk a homokot választani a fagyi helyett. »Miért ne ehetnék piszkot, ha ahhoz van kedvem?!« Igaz, megtehetjük. De mi járunk rosszul vele. Isten jobbat ajánl. Azt szeretné, ha Jézushoz hasonlóvá válnánk.”

Nekem nagyon tetszik ez most, ez a példa és igazság szerint nagyon sajnálom azokat, akik ugyanabban a csapdában vannak, amiben én is voltam: megtartanak ezt, meg amazt és másoktól is ezt várják, meg a különböző emberi hagyományokba kapaszkodnak és templomhoz, meg emberekhez kötik a reményt, pedig nem erről szól… olyan jó lenne, ha el tudnám mondani mindenkinek, hogy amit idáig hittél a vallásról, felejtsd el! Amit idáig hittél Istenről, dobd el messzire, mert nem igaz! A saját magunk által felépített börtönben tespedünk egész életünkben, miközben őt hibáztatjuk. Most már látom, most már értem! Ő szabadságot adott, nem liturgiát és hagyományt, és nem feltételekhez kötötte az ő szeretetét feléd, dehogy! Ezt mi emberek találjuk ki csak, mert azt hisszük, hogy Isten ugyanolyan kicsinyes, mint mi. Nem… Annyit kér csak, hogy:

SZERESD ŐT ÉS SZERESD AZ EMBEREKET! SZERESS!

Ez a valódi üzenet, nem pedig a szabályok. Szeretni. És bennem egy olyan érzés formálódik, amiben híján voltam, ez pedig a bizalom. Nevetséges, hogy neki, a Teremtőnek meg kellett nyerni egy nüansznyi kis féreg bizalmát. Mi ez, ha nem a szeretete felém? 🙂 Kérdeztem akkor és ott sírva: Ugye nem csak azért teremtettél, hogy egy tenyészkanca, meg hogy eszköz legyek csak? Ugye szeretsz? Szeret…

Facebook Comments
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com