Olyan sok minden kavarog bennem mostanában. Volt ez a tragédia is Párizsban és ez felszínre hozott pár dolgot.

Én nem vagyok Charlie. Eszemben sincs olyan csoporthoz csatlakozni, akik a sajtószabadságot abban látják, hogy embertömegeket gyalázhatnak, alázhatnak, csúfolhatnak. Nem tudom, hogy Isten útjai szerint mikor járt volna le az idejük, mert egyszer mindenki meghal, de gondolom, ha nem provokálták volna évekig azokat, akiknek az emberélet nem számít, akkor valószínűleg megérték volna az öregkort.

Mert provokáltak, gyűlölködtek. Mert ahelyett, hogy meg akarták volna ismerni a másik ember hitét, milliónyi oldal van, ahol emberek leírják a megtérésüket, Istennel való találkozásukat, inkább hallgattak a saját gonoszságukra, hogy ezek az emberek megvetnivalóak és a bevétel miatt (ó, az az átkozott pénzimádat!) iszonyat mocskos dolgokat lehet rajzolni róluk és a hitükről. 

Több dolog miatt sajnálom őket. Egyrészt borzalmas lehetett átélni, hogy beront pár fegyveres és tudni, hogy itt a vég. Ez iszonyú. Másrészt azért, hogy nem ismerhették meg Jézust, mert nyíltan elutasították és nem kértek belőle. Amikor mi megtértünk, akkor az ismerőseinknek esze ágában sem volt megkérdezni, hogy mi történt pontosan, hanem azonnal elmebeteggé lettünk nyilvánítva. Mielőtt bármit is megtudtak volna RÓLA, és mi, akiket addig szerettek a maguk módján, máris lenéztek és volt aki hangosan, csinnadrattával, volt aki csendben ódalgott el, nehogy beszélgetni kelljen velünk megőrülésünk történetéről. Az emberek legtöbbje nem is kíváncsi a másikra, miközben ő maga jogokért kiáltozik. Azóta két ember kérdezett meg, akiknek el tudtam mondani részben, de még ők sem voltak kíváncsiak teljes egészében.

Tegnap néztünk zurammal egy filmet, az Elrabolva 2-öt. Az első részben a hős jól legyilkol egy rakás lányrablót, akik a fiatal lányokat elkábítják, bedrogozzák, eladják, megerőszakolják, stb. A második részben pedig jött a rabolók apukája és revansot akart venni, mert a főszereplő meg merte ölni a fiát. Hiába mondta neki a manus, hogy a fia volt az, aki előbb gyilkolt, rabolt és erőszakolt, az apa azt válaszolta erre, hogy nem érdekli mit tett a fia, az a lényeg, hogy halott és többé nem látja. Na hát kérem erről van szó, hogy tök mindegy ki milyen hitben nevelkedik fel, ha egyszer velejéig rohadt a szíve, akkor őt aztán nem fogja érdekelni, hogy a vallása békére int, megy és gyilkol. Hát miért kell ezeket provokálni??? Ilyenek voltak a középkori inkvizítorok is, akik állítom, hogy kéjből öltek, mert erre gerjedtek, és a kereszténység szó mögé bújtak. De egyáltalán miért kell provokálni?

Mindig is voltak gondolkodásra képtelen szadisták, kik felvettek valami álarcot és aztán annak a nevében öltek. Ír róluk a Biblia, óva int a báránybőrbe bújt farkasról. Nem ismerem az iszlám vallást, csak felületesen karcolgatom, de nem hiszem, hogy az összes muzulmán ilyen állatias lenne. Hiszem, hogy nem a valódi muszlimok végzik ki közel keleten a keresztényeket, hanem azok, akik az iszlám szó mögé bújva élik ki a gyilkolási hajlamaikat. Ahogy nem mindenki keresztény (Krisztus követő), aki beül egy templomba vasárnaponként. Emlékszem még a volt, szomszédban lakó öreg nőre, aki vasárnaponként elballagott a katolikus templomba, itthon jó hangosan hallgatta a szentmisét, majd bántotta tovább a családját, a szomszédait, válogatás nélkül. Borzalmas ember volt. Persze, hogy az ilyenekből meríti mindenki az Istenről alkotott fogalmát, mert azt hiszik, hogy ezt jelenti hívőnek lenni. Dehogy. De ez más tészta. Szóval egyszerűen nem értem ezt az egészet. De azt látom, hogy a gonoszság gonoszságot szül. Nem vagyok Charlie.